A sorozat második etapjában, egy 2020 októberében debütáló, klasszikus és nagyhatású könnyűzenei lemezeket, illetve dalokat alaposan kibeszélő, kiveséző podcast két megállmodóját és készítőjét kérdeztem, a Ramones-ról és Ramones dalokról. Ha valaki esetleg nem jött volna rá, akkor elárulom, hogy a mai interjú alanyaim Jacsó Miklós és György Imre, akiket többek közt a Felütés zenei podcast révén ismerhetünk.
A srácok zenei ízlése és érdeklődése igen szerteágazó és a könnyűzene szinte minden szegletét felöleli. A Korn-tól a Black Sabbath-on át egészen a Prodigy-ig számos korszakos lemez és előadó terítékre került már beszélgetéseik során. Ezért gondoltam, hogy megkérdezem Tőlük, hogy állnak a Ramones-szal. Szerencsémre két segítőkész és szimpatikus embert ismertem meg személyükben, akik olyan komolyan vették a "feladatot", hogy még a tréfának szánt kérdésemre is teljes komolysággal válaszoltak.
(1) Körülbelül mikor és milyen módon találkoztatok a Ramones-al?
IMI - Nekem konkrétan a Miki mutatta meg elsőben grafika órán, egy ma már nagyon retrónak számító Mp3 lejátszó bal fülese által a Blitzkrieg Bop című szerzeményt. Nekem a punk addig a pontig az angol vonalat jelentette, elsősorban Pistols-t és The Clash-t hallgattam, de az amerikai szálhoz egyszerűen nem jutottam hozzá. Mikinek meg előbb volt otthon internetje, mint nekem, ő volt akkoriban a zenei elosztóm.
MIKI - Haha, Erre nem is emlékeztem. Arra viszont igen, hogy még az általános iskola utolsó éveiben éltük a hazai mainstreamebb punk-rock zenekarokat, - Bankruptot hallgattunk és talán Alvinra jutottunk el először élőben, de - két éven át az egész nyarat a PECSA-ban töltöttük, minden második héten Junkies koncerten voltunk, ilyenkor a tagok egyéb projectjei is felléptek. Volt egy kis rajongói újságuk is, a Zsebrocky. Rikinek és Barbarónak volt ekkoriban egy Ramones tribute bandája, tehát én eleve az ő interpretálásukban találkoztam az anyagzenekar számaival először. Ment rá a pogó, egyszer még a szemüvegem is elhagytam. Ekkoriban alakult egyébként a Zorall is. Emlékszem, kérdeztük, de a Hangya nem is akart lemezt, hobbi zenekarnak indult. Na de aztán kijött az első album és a Blitzkrieg Bop mashupja az Illés - Az utcánjával. Igazi bulinóta lett. Ezek voltak az első emlékeim a Ramones-al kapcsolatban.
(2) Mik voltak az első benyomásaitok róla, illetve mi a véleményed a zenekarról?
IMI - Igazából én a muzsikájukat sose punk muzsikaként hallgattam, hiába jöttek ki előbb albummal, mint a Pistols, az a mozgalom, az a gondolkodás és esztétikum, amit a kifejezés alatt értek, azt számomra Johnny Rottenék csinálták meg. A The Ramones világában én azt szerettem tiniként, hogy a legszomorúbb és legbizarabb gondolatokat és érzéseket is úgy tudták interpretálni, hogy egyszerűen jó kedvem lett tőlük, szimplán feldobott. Sokkal gazdagabb érzelemvilágú bandának gondolom, mint a legtöbb pályatársukat, akiket a politika, vagy a botránykeltés mozgatott.
MIKI - Nekem ez akkor rock’n’roll volt, a bőrdzseki és a farmer nem annyira hozta azt a vonalat, amit az akkoriban tanyázó punkokon láttunk. Nekünk a színes taraj, az Exploited póló és a kockás háromnegyedes nadrág tűnt punknak. Utólag rengeteg dolog összeállt a fejemben, az is, hogy a Ramones punk-rockja mennyire közelebb áll a bítliszi hagyományokhoz, mint sokszor az angol bandáké és az is, hogy az ő zenéjük és külsőjük milyen hatást gyakorolt a kétezres évek elejének Indie és Garage rock szcénájára.
(3) Melyik az a 4 dal, ami eszetekbe jut a Ramones-ról?
IMI - ”I Belive In Miracles „
Nekem a Brain Drain a kedvenc albumom tőlük (az első kettővel egyetemben). Annak ellenére, hogy a tagok köztudottan feszültek voltak egymással és elégedetlenek a minőségével, én úgy érzem minden track világosan mutatja, hogy mennyire friss és eredeti tudott maradni ez a banda, még a ’80-as évek végén is. Ennek a dalnak minden sora azt bizonyítja számomra, hogy Joey mekkora művész volt. Ez a dalszöveg annyira naiv és egyszerű, hogy bárki más énekelné, nem működne, egyszerűen kinevetném. De amikor ott áll a mikrofon előtt ez a langaléta weirdo, akit sokszorosan tépett és taposott meg az élet és a maga egyszerűségében énekli ezeket a keserédesen életigenlő sorokat, akkor szinte a könnyem kicsordul.
MIKI - Ezt ráadásul a kedvenc zenekarom, a Pearl Jam is játssza néha koncerten.
IMI - „Pet Sematary”
Talán az egyik legnépszerűbb szerzeményük, de - mint közepes szintű Stephen King rajongó - mégis muszáj kiemelnem. Gyerekkorom egyik legsokkolóbb momentuma volt a véletlenül látott Kedvencek temetője. Ezt a vicces traumát feldolgozva, a Szabó Ervin könyvtárban ülve pár éve kipörgettem az Állattemetőt, miközben (gyakran) Ramones-t hallgattam. Felnőttként meglepően mély irodalmi élményt nyújtott. A halál tényével megbirkózni képtelen család tragédiáját, a maga rebellis módján, egy mondattal agyonüti a dal. Ők egyszerűen nem akarnak megint élni..
MIKI - Az első három lemezen szerintem majdnem minden dal ugyanazt hozza zeneileg, - vicces, hogy szinte minden dalt együtt kezd az összes hangszer, - ha innen kellene választani azt a szöveg vagy a refrén csordavokálban üvölthetősége miatt tenném. Ebből a korszakból a ‘Sheena is a Punk Rocker’ egy örök party indító. A harmadik album eleve egy remekmű, lepörög egyben.
A 70-es évek Ramones lemezei egyenesen folytatják egymást, de aztán új műfajok és műfaj-újítók jelentek meg és talán ennek is köszönhetően a 80-as évek eleji albumok kissé mintha homályba merültek volna. Pedig micsoda gyöngyszem például a ‘The KKK took my baby away’. A legenda szerint ezt egy zenekaron belüli barátnő lenyúlás és a politikai nézetek különbsége ihlette.
(4) Milyen témát ajánlanátok egy jövőbeli 1-2-3-4 adásra?
IMI - Nem biztos, hogy érdemi, tényleg jó adásötletet tudnánk tanácsolni, de engem pl. nagyon izgat a Ramones-nak az itthoni recepciója, illetve kultusza, erről szívesen olvasnék többet!
(+1) Voltatok-e esetleg koncertjükön, amire legalább egyikőtök emlékszik? (Aki esetleg nem érti, hogy hogy jön ez ide, az hallgassa meg a Pistols-os Felütés epizódot, természetesen az összes többivel együtt.)
IMI - Sajnos nekem kimaradt.
MIKI - Marky Ramone’s Blitzkrieg-jét láttam a Volt Fesztiválon, 2013-ban. Juhász Tomi dobos barátommal jót tomboltunk, a délutáni melegben.
Felütés
Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols (1977)
Szenny és Düh | FELÜTÉS #59
Borítókép
Forrás: Facebook
Készítette: MMM (Horváth Annamária) https://www.facebook.com/mmmfotok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése